pánik újra

2008 november 15. | Szerző: Dridri |

 Szép napot mindenkinek!

Újra itt vagyok egy kis kihagyással, csakhogy legyen miről írnom..!Rengeteg minden történt velem!

Belekóstoltam egy kicsit a modellkedés világába, mert többen mondták, hogy meg kellene vele próbálkoznom, mert sok esélyem lehetne. Gondoltam mért ne még fiatal vagyok élni kell a lehetőségekkel. De sajnos ez egyáltalán nem olyan mint amilyennek elképzeltem, vagyis inkább nem annyira. Nagyon sok ügynökséghez jelentkeztem, és többnyire visszahívtak de munkát nagyon nem látok belőle, de ha jobban belegondolok, jobb is hisz a pánikbetegségemnek annyira nem tenne jót egy külföldi út, de lehet hogy pont az ellenkezője lenne a hatás. A legrosszabb az egészben, hogy mióta elkezdtem ezt, mindenki azt gondolja, hogy megváltoztam.

És valahol igazuk is van, de egy modellnek kell hogy legyen kisugárzása, és kellő önbizalommal kell rendelkeznie(ami nekem nem volt soha), de ennek nem nagyképűségnek kell lennie. Tegnap legjobb barátnőm rávilágított arra, hogy engem csak ez érdekel. Pedig ez egyáltalán nem így van! Ugyanúgy foglalkozom a szeretteimmel, és nem tojom le őket magasról!

Otthoni problémáim is ebből fakadnak, apám azt hiszi hogy én nem érdeklem őt, hogy megloptam 40000 Ft-tal. Sajnos rajtam tölti ki azt a dühöt, amiért nincsen munkája, de ezért én nem sok mindent tudok megtenni.És ráadásként ezeket a barátnőmtől kellett megtudnom, mert apám nem képes arra, hogy ezeket őszintén megbeszéljük, inkább hallgat és sértődik…na mindegy, megmondom őszintén, már nem is érdekel, múltkor meg kijelentette, hogy ő inkább elmegy otthonról, vagy megöli magát.és elment tök részegen. mondanom se kell, hogy olyan rohamot kaptam amit talán még életembe sosem.de visszajött.meggondolta magát, mert gyáva.

Elvárja, hogy folyamatosan mellette legyek.Én 17 évig vártam rá, mindent megígért, betetett a hülyeségeivel, hogy elvisz ide meg oda, de mindig csalódnom kellett benne. ezek után hogyan állhatnék hozzá.

Meg hát zavarja a modelléletem. Pedig szerintem nem érti meg körülöttem senki, hogy nekem ez nem fontosabb semminél, ez csak egy hobbi. De végre érezhetem azt, hogy valahol egy szakmában igenis számítanak rám és fontos vagyok! Nekem ez a lényeg ebből, hogy magamat erősíthessem lelkiekben.

A szerelmemmel is voltak zűrzavarok, mert kb. 1 hónapja szakítottam vele, mert én úgy határoztam hogy nem akarok komoly kapcsolatot, inkább csak kalandokat. megmondom őszintén, az haggyán hogy a barátom meglepődött de én is magamon.nagyon. de szerencsére megjött az eszem, és rájöttem hogy nagyon szerelmes vagyok belé és nem rúghatok fel egy nagyon mély érzelmi köteléket, holmi kis kicsapongások miatt. és most nagyon boldog vagyok vele, már alig várom hogy megkérje a kezemet, és gyerekeket szülhessek neki!:) Persze ehhez még egy kicsit fiatal vagyok, de szerintem ha egy lány ezt érzi magában és egy férfi iránt, akkor az jót jelent!:)

Persze az a kurva pánik még mindig tart…talán azért is mert folyamatosan stresszelem magam azon ha haza kell mennem. mert ha barátommal vagyok, vele elfelejtek minden rosszat,és a mennyországbann érzem magam, de az “otthon”, ami igazából nem is létezik a számomra…és most már nem is fog…csak ha összeköltözöm a barátommal.

Tegnap rám jött egy pánikroham, rosszul lettem, a szokásos tünetek, talán intenzívebben és puff elájultam, nekivágtam a fejemet a szekrényhez, de szerencsére nem történt semmi komoly, pár perc múlva felébredtem és elindultam haza. otthon megint borzasztó szarul lettem, és úgy határoztam hogy inkább kimegyek barátnőmhöz Rákoshegyre, mert én ezt nem bírom. Megbolondultam volna, ha még egy percet otthon kellett volna töltenem….És este a barátommal lehettem és nagyon jó volt összebújni egy kicsit..:)

De ma haza kell mennem és nem tudom hogy mi vár rám…félek…már rég el kellett volna indulnom, dde rosszul lettem, azért is írok most, hogy egy kicsit eltereljem a gondolataimat.

De úgy döntöttem, hogy önző leszek(persze jó értelemben) csak magammal fogok foglalkozni, mert ha mindig mások gondját akarom megoldani akkor velem mi lesz?az én problémáimat ki fogja megoldani? és a költői kérdésre a válasz: hát persze hogy nekem kell, mert csak magamra számíthatok….a pánikbetegre……